Nemrégiben megfigyelőként részt vehettem egy teljesítmény-értékelő beszélgetésen. A vezető alapvetően követte az általános szabályokat, azonban a végén, amikor négyszemközt megkérdeztem a beosztottat, hogy hogyan érezte magát, eléggé el volt keseredve. Úgy gondolta, hogy a főnöke nagyon okos ember, mindenre logikus és frappáns választ adott. Csakhogy ettől Ő butának, szűk látókörűnek, talán néha még inkompetensnek is érezte magát. A végeredményt tekintve nem sikerült valami jóra a teljesítmény-értékelő beszélgetés. Mi volt a gond?
Sok jótanács, okosság lelhető fel a neten arról, hogy mit és hogyan kell csinálni a teljesítmény-értékelő beszélgetésen, milyen a jó értékelő lap, stb. A vezető az én példámban ezeket az okosságokat egészen jól használta, sőt nagyon ügyes technikával kérdezett, ügyelve arra, hogy a kérdéseivel ne sugallja a helyes választ, mégis félresikerült a megbeszélés.
Mi az, amiről megfeledkezett?
A kérdezz-feleleket legjobban a teniszhez tudnám hasonlítani. A kérdezés olyan, mint amikor szerválsz: a kérdést (ütő) használod arra, hogy elindítsd a beszélgetést (labda). Ha jó kérdést teszel fel, akkor a másik veszi az adást (a labda átjutott a hálón). Most nem térnék ki a necces kérdésekre és arra, ha a hálóba ütöd a labdát, ezzel korábban már foglalkoztam. A sikeres szerva után a labda ugye a játszótárs térfelén pattan. Ilyenkor normális esetben nem rohansz át és ütsz bele még egyet... :)
Hát éppen ettől volt a teljesítmény-értékelő beszélgetés nem-normális. A beszélgetés nagy részében a vezető nem várt a válaszokra, hanem a kérdésekhez kimerítő értelmezést adott amiből kiderült, hogy Ő mit gondol. Mintha le akarta volna szerválni a másikat a pályáról. Az egy óra jót tett az egojának, jól megmutatta, hogy milyen okos. (Apropó, a nárcizmusról is olvastam valami jót.) Ezzel szemben, bár korrektül zajlott az értékelés, a beosztott "kevesebb volt", mint amikor belépett a szobába.
TIPP:
-
Ha feltetted a kérdést a csend a válaszadóé! Várj türelmesen, amíg visszaüti a labdát. Nem Te vagy kínos helyzetben, hanem Ő.
-
Ha megszakítod a csendet azzal, hogy értelmező kérdést teszel fel (még rosszabb, ha meg is válaszolod a saját kérdésedet), a másiktól veszed el az időt: kevesebb ideje marad gondolkodni a válaszon.
-
Ha a csendbe belekérdezel, akkor a másik azt gondolhatja, hogy türelmetlen, ideges vagy, ami nagy mértékben csökkenti a hatékonyságodat.
-
A jó vezető
kiválóan hallgat: a beszélgetés 70%-ában hagyja beszélni a beosztottait. Ez pokolian nehéz feladat, alig ismerek olyan vezetőt, aki képes erre. Pedig busásan megtérül, ha csendben vagy: az embereid
őszintén elmondanak
mindent, mert nekik az a legfontosabb, hogy végre meghallgassák őket. Te pedig az információmorzsákból össze tudod rakni a teljes képet.
-
Hallgatás és hallgatás között is
van különbség!
Ha hallgatsz, akkor figyelsz! Én nem hívom hallgatásnak azt, amikor a másik mondókája közben már a saját válaszodat gyártod. Ilyenkor nem a másikra figyelsz, hanem a saját gondolataidra. Igazából nem is vagy ott a beszélgetésen.
Dr. Dobay Róbert