Lassú halál vagy proaktivitás
2009-04-25
Láttam nemrég egy filmet, amiben egy hajó viharba keveredett... A szerencsétlen matrózok felszántották a fedélzetet, de a hajó csak fel akart borulni. Végül az egyikük elkiáltotta magát: - El kell vágni a horgony kötelét, különben végünk.
Az jutott eszembe erről a jelenetről, hogy sok vezető és cég idővel a hajókhoz hasonlóan lehorgonyoz. Nincs is ezzel gond. A baj akkor kezdődik, amikor jön a vihar és nem ismerik fel, hogy "el kell vágni a horgony kötelét". Akkor aztán nyakig csüccs a pácban.
Az élet természetszerűen hozza, hogy a cégek és vezetőik idővel lehorgonyoznak. A vezetőkben például kialakul egyfajta hiedelem-rendszer, melynek segítségével meg tudnak birkózni a feladataikkal. Tudósok úgy hívják ezt, hogy ego.
A vezetőkhöz hasonlóan a cégek is kialakítanak maguknak hiedelem-rendszereket, melyek meghatározzák az identitásukat és segítenek megbirkózni a piaccal és a versenytársakkal. Ezt hívják szervezeti kultúrának. Az ego és a szervezeti kultúra "normális esetben" a stabilitás kulcsa.
A hajókhoz hasonlóan a vezetők (általában senki) és a vállalatok se tudják elkerülni a viharokat. Az egyéneknek pl. le kell győzniük a betegségeket, egy hozzátartozó elvesztése okozta traumát, válást, kiégést vagy épp a munkahely elvesztését. A cégeket gyakran sújtja recesszió, egy új versenytárs, jogszabályi változás, ügyfélpreferenciák változása, stb.
Az esetek többségében ezeknek a viharoknak vannak előjelei. Bár ezek a vészjelek változtatásra ösztönöznek, a vezetők nagy részre mégis ellenáll. Még akkor is hezitálnak, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a gondolkodásmódjuk, a cselekedeteik már messze nem olyan hatékonyak. Nem változtatnak, csak nagyon lassan teszik félre az elavult nézeteiket. De hát érthető is, hiszen levágni a horgonyt és rábízni magukat a "real-time" tanulásra, nem könnyű döntés.
Ahelyett, hogy elfogadnák a változást, inkább ellenállnak. Oda se figyelnek azokra a figyelmeztető jelekre, amik pedig a fejlődés felé terelnék őket. Keményen dolgoznak, hogy megvédjék az egot és a cégkultúrát. Ha feladnák ezeket, úgy érzenék, hogy kicsúszik a kezükből az irányítás, így ínkább a komfortzónában maradnak, nem tesznek semmit. Nyugodtan kezdj el aggódni, ha úgy érzed, hogy végre te irányítod a dolgokat; ugyanis csak a saját állóvizedben lubickolsz.
Leegyszerűsítve, amikor a "lassú halál" és a változás között kell választani, a vezetők rendszerint a lassú halált választják. Csakhogy a lassú halál felé vezető út végén biztosan kipurcannak! Ahogy az úton haladnak egyre jobban fáj a dolog és nem tudják elkerülni, hogy megtegyék azt, amit már régen kellett volna: változtatni.
Kérdem én: minek ezt megvárni? Miért jó az, hogy megvárod, amíg az élet vagy a versenytársak arra kényszerítenek, hogy változtass? Miért vársz a fejlődéseddel addig, amíg a környezeted kierőszakolja? Ha időben "vágod el a köteleket", még azt fogják gondolni Rólad, hogy proakítv vagy...
Dr. Dobay Róbert