Gyakran hallani ehhez hasonló ukázokat menedzserek szájából. Mintha az lenne a leghatékonyabb módja annak, hogy valamit megoldjanak, hogy megmondják a mélyfrankót, merre is van a tuti. Tapasztalatom szerint ez a fajta feladat-delegálás működik a legkevésbé. Írtózatosan rossz a hatásfoka az ilyen típusú motivációs próbálkozásoknak. Persze, hogy lehet hatékonyabban, jobb teljesítményre motiválni az embereket...
Pontosabban fogalmazva a parancsolgatás rövid távon még működhet is csakhogy korlátai vannak annak, hogy mit és mennyit érhetsz el direktívákkal, pénzbeli ösztönzéssel, félelemkeltéssel és a beosztottaid munkájának részletekbe menő elemzésével. (Ha megnézed a történelmet, pl. a félelem egyetlen birodalmat se tartott össze huzamosabb ideig.) A magyarázat viszonylag egyszerű: egy szervezet teljesítménye leginkább a beosztottak főnökükhöz és egymáshoz való pszichológiai viszonyától függ.
Ha ki szeretnéd hozni embereidből a maximumot, legfontosabb kérdés számodra az, hogy az embereid összetartó, együttműködő, önfeláldozó és motivált csapatot alkotnak-e. Egy világméretű kutatásból kiderült, hogy a kiváló teljesítmény szempontjából kulcsfontosságú annak megválaszolása, hogy: "A főnököm vagy valaki más a munkahelyen törődik-e velem, mint emberrel?"
Ez elsőre talán evidensnek hangzik, a gyakorlatban azonban a vezetők többsége teljesen figyelmen kívül hagyja ezt a kérdést, mert nem kifejezetten komfortos emberek érzelmeivel foglalkozni. Henry Ford mondta egyszer: "Miért van az, hogy mindig egy egész embert kapok, amikor igazából csak két kezet szeretnék venni?"
Csakhogy a törődés az első számú motivációs eszköz! Ha ez nincs rendben, akkor bármilyen próbálkozás nagy valószínűséggel kudarcot fog vallani. Nincs az a pénz, ami ezt helyettesíteni képes. És most nem elég az a duma, hogy "ez nálunk nem működik". Vedd már észre, hogy DE IGEN!!! Nálunk sincs másképp, mint a világon bárhol. Ha érdekel, hogy hogyan tudsz pénzbeli ösztönzők nélkül is csúcsteljesítményt elérni a csapatoddal, kattints ide!
Dr. Dobay Róbert