Elég húzósra sikerült az év vége, így megfogadtam, hogy az ünnepek alatt egyértelműen pihenek. Erős leszek és nem toporgok a billentyűzet előtt! Nem volt könnyű, mert tök nyughatatlan vagyok úgy általában. Örülök, hogy sikerült megtartani a fogadalmat. :) Olyan érzés volt, mintha nyugdíjas lennék.
Aztán elkezdtem ezen gondolkodni... Tulajdonképp miért is tervez sok vezető a nyugdíjra? Lesz egyáltalán? Értelmes dolog? Hát erre jutottam:
A nyugdíj kb. olyan, mint az életbiztosítás: arra jó, hogy felkészülj a legrosszabbra. Ha majd megöregszel, és fizikailag már nem bírod a munkát, legyen pénzed. Hát épp ez a baj... Miért pont a legrosszabb esetre tervezel? Illetve nem is az a baj, hogy számolsz a legrosszabbal, hanem az az aggasztó, ha úgy tekintesz a nyugdíjas éveidre, hogy akkor végre azt csinálhatod, amit igazán szeretsz. Igazi megváltás lesz majd, mert végre pihenhetsz, utazhatsz, unokázhatsz, nem nyekereg a főnököd a hátad mögött, stb. Aggasztó ez a gondolkodásmód, mert:
-
Azt sejteti, hogy valójában ki nem állhatod azt, amit hivatásodnak választottál az életed legmeghatározóbb szakaszában, akkor, amikor fizikailag és mentálisan is a csúcson vagy.
-
A legtöbb ember nem tud úgy nyudíjba menni, hogy a rendszeres kenyér-parízer típusú vacsi ne legyen komoly anyagi megterhelés számára. Számold ki: dolgozol kb. 30 évet és a pénzed vásárlóereje évente 2-4%-kal csökken... Ez a matek nem fog működni.
-
Csak úgy működhet, ha egy frankó terminátor-gép vagy. Akkor meg tudod csinálni. Persze annyira kiégsz, hogy pár évvel a nyugdíj előtt már vattát köpsz a száraz melótól és azon agyalsz, hogy valami újat kellene csinálni. De miért várnád meg ezt a pillanatot? Kezdd inkább most!
-
Öreg korodra jó esetben is legalább 2-3 rákfene kínoz már, macerás lesz az utazás, meg az unokaemelgetés, hogy a pikánsabb ágyjelenetekről már ne is beszéljek. ;)
Nem azt mondom, hogy ne tervezz a legrosszabb esetre. Nekem is több életbiztosításom van. De ne keverd össze a nyugdíjat a céljaiddal. Ha a nyugdíj a jövőbeni célod, akkor valami rossz a jeleneddel!
Eszembe jut erről egy vicc...
A vezérigazgató nyaralni megy egy csendes halászfaluba. A parton sétálgatva meglát egy halászt, amint épp a délutáni fogást pakolja ki a hajójából. Kérdezi tőle: - Mennyi ideig tartott kifogni ezt a sok halat?
- Nem tartott túl soká, 2 óra volt mindössze. - válaszolta.
- Miért nem marad kint tovább és fog még több halat? - kérdezte a vezérigazgató.
- Ez elég, hogy a család jól lakjon, tudok adni belőle még a rokonoknak és néhány barátomnak is.
- De, akkor mint csinál a többi idejével?
- Hát, sokáig alszom, aztán halászgatok egy kicsit, játszom a gyerekekkel, elviszem nyaralni az asszonyt, hétvégéken esténként bemegyünk a városba a cimbókkal, bort iszunk és egész éjjel kártyázunk. Elég mozgalmas és teljes az életem.
A vezérigazgató elmosolyodott és azt mondta: - Nézze, nekem MBA diplomám van és azt hiszem tudok segíteni önnek. Ha több időt halászna, több halat tudna eladni. Vehetne egy nagyobb hajót, azzal még több halat foghatna. Végül már kisebb flottája lehetne. Így folytatta: - Ha a halakat nem viszonteladóknak adja el, hanem a vevőknek közvetlenül a nagyobb profitból saját üzletet nyithatna. Vezérelhetné a teljes termékbeszerzési-, feldolgozási- és elosztási folyamatot. Utána el kellene költöznie a faluból egy nagyvárosba, ahol tovább fejleszthetné az üzletét. Sőt, több nagyvárosban is lehetne több üzlete, amit egy megfelelő menedzsmentettel irányíthatna.
- Uram, mennyi ideig tartana mindez? - kérdezte a halász.
- Úgy 15-20 évig. Maximum 25.
- És utána mi lesz?
A vezérigazgató felnevetett: - Ez a legjobb az egészben. Amikor eljött az idő, eladja a céget és nagyon gazdag lesz. Sok tízmilliója lesz.
- És utána?
- Utána nyugdíjba megy, leköltözik egy kis halászfaluba, sokáig alszik, játszik a gyerekekkel, elviszi nyaralni az asszonyt, hétvégéken esténként bemegy a városba a cimbókkal, bort iszik és egész éjjel kártyázik...
Dr. Dobay Róbert