Az erő használata fontos, hogy elérjük a céljainkat. Sok vezető gyengének érzi magát a cím, a rang nyújtotta előny vagy nagy szervezetek védőhálója nélkül. Úgy gondolják, ha nem használják ezeket, nagy rizikót vállalnak és teret engednek maguk felett más erős emberek dominanciájának. Szerintem ez épp fordítva van.
Hagyományosan, az erő, a mások feletti dominanciát jelenti. Sok, magas beosztású vezető, akikkel találkoztam, mások feletti dominanciára használja a pozíciójából származó erejét. Azt gondolják, hogy így nagyobb érvényt szereznek szavuknak vagy, hogy így jobban kontrollálják a beosztottaik munkáját. Tapasztalatom szerint ugyanakkor totál alábecsülik a másokra gyakorolt hatásukat, és nem veszik észre, hogy a stílusuk inkább megfélemlítő, és lehetetlenné teszi az együttműködést. Nem is igazán értik, miért nem kapják meg a legjobbat az embereiktől, és miért nem teljesít jól a szervezetük.
A leghatékonyabb vezetők ezzel szemben úgy szereznek befolyást, hogy erejüket (státuszukat) sokkal finomabban használják. Úgy befolyásolják az embereiket, hogy bevonják őket a döntéseikbe és igyekeznek meggyőzni őket. Nem pusztán racionális érveket használnak, hanem sok időt és energiát fektetnek a döntéseik érzelmi elfogadtatásába. Fejlesztik a beosztottaikat, megvitatják velük a feladatokat, segítik őket az egyes témák átgondolásában; így javítják teljesítményt.
Bár néhányan a konszenzust kereső, barátságosabb vezetőket kevésbé tartják erősnek, karizmatikusnak, a helyzet pontosan az ellenkező. Az a képességük, hogy támogatást szereznek véleményükkel kapcsolatban, a konszenzust kereső vezetők számára mások feletti befolyást szerez. Az ilyen vezető empatikus, törődik másokkal azért, hogy megnyerje a beosztottak érzelmi kötődését. Amikor segítséget kérnek, az emberek többet adnak bele, mint várnánk.
Még mielőtt nyálasnak gondolnád, mutass nekem egy vezetőt, akit a karizma és az erődemonstráció tartósan sikeressé tudott volna tenni! Nem azt állítom, hogy bizonyos helyzetekben erre nincs szükség, de nem minden helyzet követeli ezt meg. Sőt a legtöbb egyáltalán nem. Erre azt szokták mondani nekem, hogy a vezetés nem népszerűségi verseny... Erre én rendszererint azt felelem, hogy persze igaz, ugyanakkor a vezetés nem népszerűtlenésgi verseny. :)
A vicces az, hogy minél több erő gyűlik össze, annál kevesebbet kell belőle használni. A hiteles vezetők tudják, hogy szükségük van az erőre ahhoz, hogy a dolgok menjenek, de azt is megtanulják, hogy finoman használják azt. Jobban szeretik mások meggyőzését, jobban szeretnek konszenzusra jutni, mint arra kényszeríteni a beosztottakat, hogy velük haladjanak. Így aztán lojális alkalmazottaik lesznek, és a csapattagok támogatják őket Tapasztalatom szerint ez a módszer jobb döntések meghozatalához vezet, és magasabb szintű elkötelezettséget eredményez a közös célok iránt.
Próbáld ki Te is!!!
Dr. Dobay Róbert