Szeretjük hagsúlyozni, hogy mennyire racionálisak vagyunk. Persze hogy jól hangzik, mert ettől tűnünk olyan okosnak. Szeretünk érvelni pénzzel, idővel, gazdasággal, körülményekkel, stb. A nap végén aztán mindig kiderül, hogy egyébként érzelmi alapon döntöttünk, majd jól "megracionalizáltuk", ahogyan döntöttünk.
Sok könyv és szakirodalom foglalkozik azzal, hogy hogyan dönt az ember. Az egyik legnagyobb szakértő ebben a témában Dan Ariely, aki szerint racionális döntés nem létezik. Agyunknak van racionális központja és néhány érzelmi központja. Igaz ugyan, hogy van kapcsolat az érzelmeink és a racionális gondolkodásunk között, csakhogy ez a kapcsolat egyirányú.
Nem hiszem, hogy meglepődsz azon, hogy az érzelmi központunk tud hatni a racionális részre. És ez fordítva nem működik. Nem tudsz szerelmes lenni valakibe pusztán az alapján, hogy racionálisan jó party, mert jól szituált, rendezettek a körülményei, jó a kapcsolatrendszere és még a szülei is gazgadok. :)
Jó példa az érzelmi döntésekre az autóvásárlás, amikor veszel egy kocsit és mindenféle "okosságot" kitalálsz, hogy miért volt számodra az a legjobb vétel (keveset fogyaszt, sokat hajtod, megbízható, olcsó a fenntartása, nagy hely van benne, stb.) Pedig a séma egyszerű: tetszik neked, beleszerettél és kész. A többi csak púder.
Egy nagyszerű reklám, ahol egy autót embernek hirdetnek és nem egy vérracionális robotnak:
Fogadd el, hogy érzelmi alapon döntesz, nyugodtan vállald fel, nem kell mindig valami béna magyarázatot koholnod a döntéseid mellé. Sem otthon, sem a munkahelyeden.
Szerintem ennyire egyszerű.
Dr. Dobay Róbert