Főszerepben: A Gyengeségek Javítása
2011-09-29
De MIÉRT? Honnan jön ez az őrület? Kinek jó ez? Sok cégnél fordulunk meg, sokan jönnek el a workshopjainkra, ahol épp az ellenkezőjét tanítjuk vezetőknek, beosztottaknak: Hogyan építsenek az erősségeikre a munkában. De miért kell ezt tanítani? Miért nem egyértelmű? A válasz egy lényeges pontját a minap olvastam az Élet- és Irodalomban.
Mindenekelőtt, köszönöm Junnnak, hogy felhívta a figyelmem a cikkre.
A hiba nem az ön gyermekében van... - kezdi E. Szabó László.
Kétgyermekes szülőként nem tudok ennél jobban egyetérteni a szerzővel. A cikket olvasva eszembe jutott az egyik fogadóóra, amikor a tanítónéni sorolni kezdte, hogy mi a baj a gyerekkel, mi az ami nem megy neki a többiekhez képest. Egy ponton elegem lett és megköszöntem az információt, és azt kérdzetem tőle, hogy mondja meg, hogy mi az, amiben tehetséges a fiam? Mi az, ami nagyon jól megy, sőt átlagon felül megy? A válasz erre a "hal a szatyorban" pillantás volt. Láttam rajta, hogy még a kérdésfelvetés is meglepte... Nem volt úgy szocializálva, hogy a jót, a pozitívat keresse egy gyerekben. Ő vajon kivétel? Vagy trend?
Az írás szerint trend:
"...az iskola légköre alapvetően restriktív maradt, s ennek oka, hogy semmit nem változott az iskola működését alapvetően meghatározó, negatív visszajelzésekre épített pedagógiai módszer: az iskola számára sohasem az a fontos, hogy egy gyerek mit tud, mihez van kedve vagy tehetsége, hanem hogy mit nem tud, mi az a tantárgy, amiből roszszabb az átlagnál, hogy aztán azon legyen, hogy az illetőt az átlagra "felhozza". A tanárnak nem adatik meg, hogy saját tudásából felmutassa azt a legérdekesebb, legfontosabb lényeget, amit maga is szeret, amely alkalmas lenne a diák érdeklődésének felkeltésére."
A cikk tanulságos a munkahelyek szempontjából is: azt csináljuk ott is, amit az iskolában láttunk, tanultunk. Így szocializáltak bennünket. Láttál már ehhez hasonló dolgokat munkahelyeken?
- "Az ember nem találkozik olyan bornírtsággal, hogy a tornaórán "kislabdahajításból" osztályozzanak." - Ez kb. az, hogy beérsz 9:00-ra vagy sem?
- "Hol van ebben, az iskolai mechanizmusban figyelembe véve például az az egyszerű tény, hogy egy hat-hétéves gyerek átlagosan 15 percig képes valamire egyfolytában figyelni, és hogy ez az idő még tízéves korban sem több 20 percnél?" - Miért vannak egy órás vagy annál hosszabb megbeszélések? Így megtáltosodnánk? A kutatók szerint felnőtt korban sem több 40 percnél az az idő, amit aktív figyeléssel tudunk tölteni.
- "Az életkori adottságok figyelmen kívül hagyásának durva példáit fedezhetjük fel a tananyagban... értelmetlennek tartom a halmazelmélet, a szimbolikus logika, a relációelmélet és a matematika más absztraktabb részeinek tanítását az általános iskola alsó osztályaiban is... A gyerek, a tanító és az otthon segítő szülő idejének tökéletes pocsékolásáról van szó." - Sok vezetőfejlesztő tréninget abban a reményben vásárolnak cégek, hogy attól majd ügyesebbek lesznek a főnökök. Aztán csodálkoznak, hogy mégsem. Persze, mert mindegyiknek ugyanarra a tréningre kell elmennie. Mindegy is, hogy épp hol tart, ez van a budgetben, ezt kell szeretni.
- "A problémát csak súlyosbítja a korábban említett ítélkezési, számonkérési düh... A gyerekek között ugyanis több hónapos korkülönbségek lehetnek, továbbá az egyes fejlődési szakaszokhoz tartozó életkor csak egy átlag. Az egyik gyereknél egy bizonyos változás előbb, a másiknál később következik be. A szórás akár egy évnyi is lehet, méghozzá igen sokféle..." - Hányszor hallottad, hogy "az a főnök egy hülye"? Gyorsan ítélkezünk egymásról, anélkül, hogy bármilyen körülményt figyelembe vennénk. Pedig lehet, hogy "mi is hülyék lennénk" abban a helyzetben.
- "A gyerekek túlterheltségének legfőbb oka az eltúlzott méretű, mindenkinek kötelező tananyag. A kritikákat az általános műveltségre hivatkozva szokás elhárítani. Felháborító képmutatás ez a felnőtt társadalom részéről! Egyszerűen hazugság, ha azt akarjuk elhitetni a gyerekeinkkel, hogy a felnőttek világában ... lenne bárki is, aki a gimnáziumok teljes kötelező tananyagát tudná." - A jobb munkahelyeken sokféle tréning érhető el, hogy szélesítse a látókört, általános rálátást adjon az üzletre. Szerintem ezek inkább a fókuszt terelik el. Azt hisszük, hogy értékesebbek leszünk azáltal, hogy mindenhez egy kicsit értünk majd. Szerintem nem. Hány ezermester táblát látsz a városban? Egyet se? Mert az idejük lejárt. A piac ma már a specialistákat jutalmazza!
A teljes cikket itt olvashatod el.
Dr. Dobay Róbert