Várományosa vagy egy jól kinéző vezetői állásnak? A főnököd már évek óta beszél a váltásról vagy a nyugdíjba vonulásról? De most tök bizonytalan. Mér' nem megy már a fenébe? Mindenkinek jobb lenne...
Szinte minden vezető, akivel az elmúlt években a váltásról, a visszavonulásról beszélgettem határozottan állította, hogy ő biza más lesz majd, mikor eljön az idő, és mennie kell. Nem jelent majd problémát hogy a munkáját ott kell hagynia. Mégis, amikor elérkezik az idő, egyre nehezebb békét kötni a ténnyel, hogy nehéz lesz elmenni. Ha őszinte akarok lenni, akkor hasonló helyzetet én is átéltem, amikor egy CEO pozícióból vonultam vissza. Nehéz volt; bocs, nem is igaz: piszok nehéz volt. De miért?
Mielőtt a pokolba kívánnád a főnöködet, érdemes figyelembe venned pár dolgot. A vezetőkre rendszerint nagy stressz és nyomás nehezedik a munkájuk során. Ez nyilván nem lehet a váltás gátja, hiszen ettől bárki örömmel szabadulna. A vezetők a stressz mellett természetesen számos előnyt élveznek. Vedd tudomásul, hogy egy váltani vagy visszavonulni szándékozó vezetőnek néhány vagy akár valamennyi kiváltságát fel kell adnia. Ez viszont baromi nehéz. Mik ezek és mit javaslok?
- Pénz. A vezetőket jól fizetik. A pénz annak mérőeszközévé válhat, hogy milyen értékes vagy, és amikor a pénzből kevesebb jut, úgy érezheted, hogy kevesebbet érsz. Természetesen ez nincs így, de pusztán ennek tudata is szörnyű érzés! Azt mondanám, hogy ha már van pénzed fordítsd olyanra, amivel értéket teremtesz (startupok támogatása, jótékonyság, tehetséggondozás, stb.), számtalan példát találsz erre hazánkban is.
- Mellékes. Néhány vezető elég szerencsés, hogy sporteseményekre járjon, ahol VIP páholyból nézheti a meccset, körbeutazhatja a földet a céges repülőgéppel, saját személyi titkára van, stb. Sok év után, amikor mindez, mint mellékes járt neki, nagyon nehéz lehet rossz helyről néznie a derbiket, nehéz beállnia a repülőtéren a biztonsági vizsgálathoz várakozók hosszú sorába, és saját magának ütemeznie a megbeszéléseket, a telefonhívásokat. Szerintem van elég pénzed egy személyi titkárra; ha már úgy hozzászoktál, akkor intézze ő a "mellékes" dolgaidat.
- Státusz. Vezetőként vagy vállalat-igazgatóként megtanulsz hihetetlenül sok státusszal együtt élni. Évekig úgy mutattak be, mint „XY, a vállalat igazgatója.” Most majd úgy mutatnak be, mint „XY, aki valaha volt." Az emberek, akikkel találkozol, kevésbé csodálnak, vagy símán elmennek melletted, hogy fontosabb emberekkel társalogjanak a teremben. Azt javaslom, köss békét a státusz elvesztésével. Tanulj meg örülni mások sikerének.
- Hatalom. Tanulmányok igazolják, hogy a legtöbb vezetőnek kifejezetten igénye van a hatalomra, bár ezt ők gyakran nem is veszik észre. Nagyon nehéz lemondani a hatalomról. Idővel, ahogy egyre magasabb pozíciót töltesz be, fokozatosan egyre több hatalomhoz jutsz. De amikor elhatározod, hogy lemondasz pozíciódról, valamennyi hatalmadat hirtelen veszíted el! És ezt nehéz lehet elviselni.
Akkor most állj meg és tekintsd át, hogy miről is mond le egy vezető, amikor állását feladni készül: pénz, státusz, mellékes és hatalom. És akkor ezek még semmik a vezetői lét pénzben nem kifejezhető előnyeihez viszonyítva, mint a kapcsolatok, a boldogság, a figyelem, és a presztízs.
Azt tanácsolom, légy udvarias és türelmes a visszavonulni készülő vezetővel. És ha, ezeket, a sorokat egy éppen visszavonulni készülő vezető olvassa, ő is legyen türelmes saját magához. Kössön békét az elvonulással, és boldog várakozással készüljön hátralévő életének tartalmas eltöltésére.
Dr. Dobay Róbert