Megkértek, hogy nézzek át egy folyamatábrát egy nagyobb szabású szervezetátalakítás kapcsán, mert kíváncsiak voltak a véleményemre és a tanácsaimra. Érdekes volt, hogy mindössze egyetlen mondatot mondtam és úgy álltunk fel az asztaltól, hogy nagyon köszönik, rengeteget segítettem. Eszembe jutott erről a plüssmaci esete.
A sztori körülményei a szokásosak: válság, szervezetátalakítás, új munkafolyamatok. De jó-e az új folyamat? Kérdezzünk meg valaki kívülállót. Megegyeztünk, hogy közösen átbeszéljük, hogy mennyire látom működőképesnek, milyen buktatói lehetnek.
A megbeszélés forgatókönyve úgy nézett ki, hogy lépésről lépésre végigvittek a folyamat egyes lépésein, elmondták, hogy miért az adott logikát választották. Miközben haladtunk előre, felmerült bennük néhány dolog, ötlet és azoknak megfelelően módosították a folyamatábrát. Szinte elég volt végighallgatnom a mondókájukat és saját maguk véglegesítették úgy a folyamatot, hogy igazán már én sem tudtam hozzátenni.
Eszembe jutott erről egy andekdota a kiváló vezetőről:
A vezető hitt az cég "open door policy"-jében és valóban nyitva hagyta a szobájának ajtaját. Bárki, bármilyen problémával bemehetett hozzá. Szerették is az emberek, mert jó tanácsokat adott, jó ötletei voltak. Csakhogy kezdett elharapózni a dolog és már nem igen tudott a saját munkájára koncentrálni, mert olyan sokat jártak be hozzá a gondjaikkal. Támadt egy ötlete...
A szobája bejáratához kitett egy fotelt és beleültetett egy plüssmacit. Az volt az új szabály, hogy mielőtt bárki bemegy hozzá a problémájával, először el kell mondania a plüssmacinak. Óriási húzásnak bizonyult, mert a plüssmaci a problémák 80%-át megoldotta. :)
Tanulság: Szerintem sokszor vagyunk kishitűek a saját tudásunkat illetően. Ha nem tudod, hogy mi a jó megoldás, más honnan tudná? Ha nyakig benne vagy egy problémában, lehet, hogy már nem látod a fától az erdőt. Ilyenkor jól jöhet valami külső szem, aki talán segíthet. Véleményem szerint szinte mindegy is, hogy ért a dologhoz vagy sem, elég ha jól tud hallgatni. Mondd el neki a gondod és figyeld meg, hogy miközben mondod, saját magad ki fogod találni a megoldást. Keresd meg a magad plüssmaciját és mesélj neki! (A pszichológiai háttere az, hogy ha őszinte vagy magadhoz akkor érted meg igazán, hogy miről beszélsz, amikor azt másoknak elmondod. Vicces, nem?)
És, hogy mi volt az egyetlen mondat? "Sziasztok! Jó itt bent, mert kint bazira esik." :)
u.i.: Péter, Zoli, köszi a tippet a posthoz. ;)
Dr. Dobay Róbert